A fogalom leginkább természetvédelmi körökben ismert. Olyan, többnyire természetvédelmi területekhez kötött cselekvési rendszert jelöl, amely során a vad élőlények élőhelyének, a természetes ökoszisztémáknak az emberi beavatkozás nélküli működtetésére törekednek. Hazánkban a legismertebb projekt a Hortobágyon zajlott, a Pentezugi Rezervátumban, ahol Przewalski-lovak és más nagytestű növényevők segítségével tartják fenn a puszta nyílt, füves szerkezetét, ami számos madár- és rovarfajnak biztosít ideális élőhelyet.
A városi visszavadítás, vagy urban rewilding célja jellemzően nem az, hogy bizonyos vad élőlények számára kedvező élőhelyet alakítsunk ki, hanem az, hogy a számunkra kedvező természetes folyamatokat visszaengedjük a lakókörnyezetünkbe. Igazából számos, eddig is használt technika komplex alkalmazása a feladat, mint például a vízvisszatartás, a beporzóbarát felületek alkalmazása, a területek extenzív fásítása, a több lombkoronaszinttel rendelkező zöldfelületek kialakítása, vagy akár az élőhelyek létrehozása és a holt faanyag alkalmazása.
Legfontosabb elvek és gyakorlati alkalmazásuk:
- Extenzív zöldfelület-kezelés: Ennek során tudatosan csökkentik a kaszálások számát úgy, hogy a kívánatos lágyszárú fajok virágzási idejéhez és magérleléséhez alkalmazkodva végzik a szükséges munkákat.
- Extenzív fásítás: Mely során jóval több fát telepítenek az adott helyszínre, mint amennyit a normál parkosítási módszereknél megszoktunk. Ezzel felgyorsul a fák növekedési üteme (ez a Miyawaki-minierdők fejlődési elvéhez hasonlít), gyorsabban záródnak a lombkoronaszintek, utat engedve számos hasznos ökológiai folyamatnak.
- Vízvisszatartás, természetes vízelvezetés: Okyan felszíni csapadékvíz-elvezetési, illetve -gazdálkodási módszerek alkalmazása, amelyek során a burkolatokról a vizet a zöldterületekre vezetve, ott elszivárogtatva segítjük a terület jobb vízgazdálkodását, és levesszük a terhet az épített csapadékvíz-elvezető rendszerekről. A víz helyben tartásával a növények gyorsabban fejlődnek, és magasabb minőségben fejtik ki pozitív hatásaikat (ökoszisztéma-szolgáltatások), emellett megélénkül a talajélet, valamint kellemesebbé válik az adott terület mikroklímája is.
- Alternatív zöldfelületek alkalmazása: A minél kisebb fenntartási igényű alternatív zöldfelületek (zöldtetők, zöldfalak) ugyancsak segítik a természetes ökológiai folyamatok felerősödését.
- Állatbarát városi infrastruktúrák kialakítása: Rendszer kialakítása a magasabb ökológiai értékkel bíró zöldfelületi egységekből. A rendszer kialakítása során az egyes, szigetszerűen megjelenő elemeket össze kell kapcsolni zöld folyosókkal, esetleg ökológiai lépőkövekkel, amelyeken keresztül ezek átjárhatóvá válnak, így ezzel is erősödhetnek az ökológiai folyamatok.
- Természetbarát zöldfelület-használat: Nemcsak a tervezőknek és a fenntartóknak van feladatuk ebben. A városi visszavadítási folyamatokat olyan zöldfelületek esetén lehet elvégezni, ahol a forgalom nem túl intenzív, és ahol az adott közterület hatékony használatához nem alapszükséglet, hogy minden talpalatnyi hely le legyen burkolva. A rewilding elvei alapján kialakított területek használatának is extenzívebbnek kell lennie, hiszen egy erősen taposott, szennyezett és egyéb módokon bolygatott területen a természetes folyamatok nem tudnak megfelelően érvényesülni – függetlenül attól, mennyi fát telepítünk, vagy mennyi vizet tartunk helyben.
Mostanra sok európai nagyváros alkalmazza sikerrel az urban rewilding elveit. London például hivatalosan is elnyerte a világ első Nemzeti Park Városa (National Park City) címét, és célul tűzte ki, hogy 2050-re a város területének 50%-a zöldfelület legyen.
Madridban egy 75 kilométeres városi erdőt (Bosque Metropolitano) alakítottak ki. Az erdőt őshonos, szárazságtűrő fafajok telepítésével hozták létre, aminek eredményeként jelentősen csökkent a városi hősziget-hatás, átszellőzöttebbé váltak a városi közterületek, és a vadvilág számára is nagyobb mozgástér alakult ki a város szövetén belül.
Utrecht (Hollandia) vezetése úgy döntött, hogy a korábban 12 sávos autópálya helyén, a korábbi állapotnak megfelelően, ismét egy csatornát – pontosabban vadvízi csatornát – alakítanak ki. Ennek mentén ligetes zöldfelületeket hoztak létre, és hatalmas betonfelületeket számoltak fel, aminek eredményeként drasztikusan javult a város mikroklímája és élhetősége.
Frankfurtban (Németország) a „Vadjövő” projekt keretein belül szándékosan felhagytak bizonyos közterületek gondozásával az egykori ipari területeken, parkokban és lakótelepek szélén. Ennek eredményeként a természet spontán módon visszahódította ezeket a területeket: sűrű bozótosok, vadvirágos rétek alakultak ki, és olyan ritka énekesmadarak, valamint denevérfajok találtak otthonra, amelyek jelenléte idáig elképzelhetetlen volt.
Nagyon fontos, hogy a rewilding végeredményben természethez közelibb, biodiverzebb, komplexebb ökológiai folyamatokkal rendelkező területek kialakítását célozza, amelyek számunkra is számtalan előnyt biztosítanak. Maga a kialakult ökoszisztéma gondoskodik arról, hogy csökkenjenek a villámárvizek, vagy éppen mérséklődjön a szúnyogok jelenléte.
