Látnivalók, érdekességek a Mecseki Parkerdőben

Épített értékek:

Sós-hegyi kilátó, amely őrtoronyként magasodik a Mecsek fái fölé

A Sós-hegyi kilátó 1988-ban épült Buzás Endre földmérő tervei alapján a Remeterét és a Lapis között. Formája egy római őrtoronyra emlékeztet, nem véletlenül, hiszen a közelében egy hasonló őrtorony maradványa volt, amit azonban a Remeterét mellett vezető út építésekor letaroltak.

A kilátó a kirándulók kedvelt célpontja volt mindig is, de az évek során balesetveszélyessé vált. A BIOKOM NKft. éppen ezért 2021-ben teljesen felújította az építményt, többek között megjavították a tetőszerkezetet, megoldották a villámvédelmet, valamint újrafestették a faszerkezeteket.

A bakancsos turisták tehát már biztonságban mehetnek fel az építmény legfelső szintjére is, ahonnan Pécsre, a Tubesre és a Jakab-hegyre is remek kilátás nyílik.

Remeterét, ahol mindig jó megpihenni:

Két történet is ismert, hogyan kapta nevét a rét. Az egyik szerint a Szentkúton remetéskedő Török Antal pálos szerzetes járt ide gyakran elmélkedni, és innen ered az elnevezés. A másik monda szerint a remeték kaszálója volt a terület, ez adta a nevet.

Tubes, a Nyugat-Mecsek teteje:

A Tubes 611 méter magas – ezzel a Nyugat-Mecsek legmagasabb, és a Mecsek második legmagasabb – csúcsán áll a János-kilátót. Érdekesség, hogy ez nem az eredeti kilátó a Tubesen, hiszen az 1910-ben épült Rauch János tervei alapján, de 1981-ben a katonai adótorony építésekor lebontották. Helyén egy új kőlábazatú, magasabb torony építését kezdték meg 1996-ban. Az új, 22 m magas tornyot 2001. szeptember 15-én adták át, amelyről a városi panorámán kívül tiszta időben akár a Badacsonyt is látni lehet.

 

Kis-Tubes, a nagynak is a nyomába érhet:

A Kis-Tubesen kialakított kilátópontból nemcsak Pécs nyugati városrészét fedezhetjük fel, hanem a Misina-tetőn magasodó Tv-toronyra is remek rálátást kapunk. A kilátót az 1950-es években, Kiss Tibor tervei alapján a Városi Idegenforgalmi Hivatal építtette modern stílusban, majd 2003-ban újította fel az akkori Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Zrt.

Rotary-körsétány és pihenő, ahol gyönyörű környezetben tanulhatunk:

A Rotary-körsétány a Kis-Tubest és a Tubest kerülni meg. Északi oldalán bükkös, a délin karsztbokorerdő, a keleti és nyugati oldalán pedig tölgyesek találhatók. A 3 kilométeres tanösvény bejárása közben, a déli oldalon a Rotary-pihenőnél állhatunk meg, ahol egy kőzetkibúvás előterében félkör alakú padsor fogadja a kirándulókat. A pihenőnél egy emlékkő található rajta a klub 1928-as alapítóinak nevével és „Megértés és jó szándék” felirattal.

Védett növények és ritka látogatók:

A térségre jellemző mecseki karsztbokorerdő délies kitettsége miatt rendkívül fajgazdag. Jellemző a molyhos tölgy, virágos kőris és ezüst hárs, a cserjeszintben húsos som, bibircses kecskerágó, ostorménfa és közönséges fagyal is megbújik.

Molyhos tölgy (Quercus pubescens): Kis- és közepes termetű fa, általában 15 méter magasra nő meg. Nevét onnan kapta, hogy rügyfakadáskor a fiatal hajtások molyhosak. Termése kisebb, mint a kocsányos vagy a kocsánytalan tölgyé, viszont a tojásdad alakú, finoman pelyhes kupacspikkelyű makkok már az első évben beérnek. A legtöbb termőhelyhez jól alkalmazkodik, a száraz, kopár területeken, meszes talajokon is megél.

Virágos kőris (Fraxinus ornus): Általában 6-8 méteres magasságig megnövő fa, amelynek kérge fiatalon sima, barázdák nélküli, később viszont rücskösen repedezik. Rügyei szürkék, a csúcsrügyek nagyok, gúla alakúak, a hónaljrügyek gömbölydedek, elállóak. Virágai a lombfakadás után, április–júniusban nyílnak, és rovarok porozzák be. A dolomitos, mészköves területeket kedveli, közepesen tápanyagigényes, jól tűri a fagyokat és akár az aszályt is.

Számos védett növényfaj is található a térségben, többek között a pirítógyökér, a jerikói lonc, majomkosbor, ibolyás gérbics vagy a tarkanőszirom.

Pirítógyökér (Tamus communis): A pirítógyökér termése egy nagyjából egy centiméteres piros bogyó, amely a levelek leszáradása után is sokáig megmarad. Levelei fénylők, apró virágzata halvány sárgászöld. Május-június környékén virágzik. Természetvédelmi értéke 5 000 forint.

Jerikói lonc (Lonicera caprifolia): 2–4 milliméter magas, felfutó szárú cserje, május-június környékén virágzik. Virágjai általában sárgásfehérek, rózsás vagy zöldes, olykor bíborlilás árnyalattal. Természetvédelmi értéke 5 000 forint.

Majomkosbor (Orchis simia): A 20–45 centiméter magas orchideaféle virágjának jellegzetes alakjáról kapta a nevét. A szeldelt, lilás, rózsaszínes, fehéres virágok majmokra hasonlítanak. Május-június környékén virágzik. Természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Ibolyás gérbics (Limodorum abortivum): Ez az orchidea 20-80 (de akár 100) centiméteresre is megnőhet. Az egész növény hamvas, kékeslilás futtatású, zöld színanyagot alig tartalmaz. Májusban-júniusban virágzik. Természetvédelmi értéke 10 000 forint.

Tarka nőszirom (Iris variegata): 20–50 cm magas növény. A virág belső (felálló) lepellevelei sárgák, a külső lepel leveleken fehéres alapon sötétibolya, barna vagy vöröslő erezet van. Virágjait május-június környékén bontja ki. Természetvédelmi értéke 5 000 forint.

Jellemző errefelé a vaddisznó és az őz, csakúgy mint a róka és a borz. Ritka látogató a fekete harkály, de énekes madarak, mint például cinegefélék, csúszka vagy mátyásmadár, gyakran megfigyelhetők. Ha szerencsénk van, láthatunk a környező fenyőkön ugráló mókusokat is.

Fekete harkály (Dryocopus martius): A legnagyobb testű hazai harkály. Évente egy alkalommal költ, és általában évről-évre ugyanazt az odút használja, amelyet folyamatosan tisztít, mélyít. Természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Mátyásmadár/szajkó (Garrulus glandarius): Hazánkban igen elterjedt faj, amely leginkább hangutánzó képességéről ismert. Riasztó hangjára az erdő legtöbb állata felfigyel. Évente egyszer költ.

Csúszka  (Sitta europaea): Elterjedt madarunk a csúszka, a faj sokszor a fák törzsén harkályszerűen mozogva, akár fejjel lefelé csüngve keresi táplálékát a kéreg repedéseiben. Nem költöző madár, amely a természetes és mesterséges odúkat egyaránt elfoglal.

 

Természeti értékek:

Növénytanilag talán a Mecsek legértékesebb része a Misina- Tubes hegyvonulat és környéke. A mecseki melegkedvelő olasz tölgyesek (Tamo-Quercetum virgilianae), mecseki karsztbokorerdők (Inulo spiraefoliae-Quercetum pubescentis) tisztásain mecseki sziklafüves lejtők (Serratulo radiatae-Brometum pannonici) bújnak meg mozaikszerűen. A nyílt sziklafelszíneken pikkelypáfrány társulás (Ceterachetum officinarum) alakul ki, míg a Flóra-pihenő közelében a sávszerű dolomit alapkőzeten nyílt mecseki dolomitsziklagyep (Artemissi saxatilis-Festucetum dalmaticae) díszlik.

Ezeken a területeken a teljes vegetációs időszak kínál szebbnél szebb növényeket, ritka vadvirágokat megcsodálásra. A kis tisztásokon a fokozottan védett szarvasbangó (Ophrys oestrifera) Mecsekre jellemző alfaja, valamint a szintén ilyen védelmi státuszú bíbor sallangvirág (Himantoglossum caprinum) a legféltettebb kincs. Kora tavasszal itt bontja pihés szirmait a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a legkorábban nyíló orchidea-féle, a sápadt kosbor (Orchis pallens) is. Néhol hegyi árvalányhaj (Stipa pennata) hajladoz a szélben.

A bokorerdők árnyékosabb termőhelye is számos ritkaságot rejt. Csak a Mecsekben és a Villányi-hegységben él a kis majmocskára emlékeztető mézajkú majomkosbor (Orchis simia). Mindkét hegységben előkerült már a faj bíboros kosborral (Orchis purpurea) alkotott hibridje. A girbe-gurba molyhos tölgyek (Quercus pubescens) és virágos kőrisek (Fraxinus ornus) között a szubmediterrán borzas szulák (Convolvulus cantabrica) és a pirítógyökér (Tamus communis) növeszti indáit. Az orchidea-féléket képviseli még az ibolyás gérbics (Limodorum abortivum) és a tornyos sisakoskosbor (Anacamptis pyramidalis) is. Találkozhatunk a baranyai peremizs (Inula spiraeifolia) sárga csokraival, a nagyezerjófű (Dictamnus albus) bőrviszketést okozó példányaival, diszkréten bújik meg levelei tövében a pázsitos nőszirom (Iris graminea) gyönyörű kék virága, míg rokona, a tarka nőszirom (Iris variegata) sárga szirmokat nevel.

A cserjeszintben szintén egy szubmediterrán érdekesség, a jerikói lonc (Lonicera caprifolium) telepedett meg. A nyílt sziklákon a pikkelypáfrány (Ceterach officinarum) csukja össze leveleit a nagy szárazságban, a falakon a kertekből is ismert kövirózsák védett változata, a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) és a mecseki varjúháj (Sedum neglectum ssp. sopianae) kapaszkodik a falakon. A dolomit foltokon a védett dalmát csenkesz (Festuca dalmatica) a gyepalkotó, amiből az ezüstös útifű (Plantago argentea) virágzó fejecskéi emelkednek ki.

Ezeken a déli kitettségű oldalakon az állatvilágra is a melegkedvelő fajok a jellemzőek. A sziklák repedéseiben zöld és fali gyíkok (Lacerta viridis és L. agilis) rejtőzködnek. Utóbbi fajnak él a Mecseken egy melanisztikus, fekete színváltozatú populációja is. A hüllők közül találkozhatunk még rézsiklóval (Coronella austriaca), a ritkább lepkéket a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne), míg az egyenesszárnyúakat a fűrészlábú szöcske (Saga pedo) képviseli.

Két igen ritka növénytársulás is a hegygerinchez, nevezetesen a Dömörkapu-Misina-Tubes vonulathoz kötődik. Mindkét társulást a közelmúltban írták le a kutatók és közös jellemzőjük még rendkívüli sérülékenységük. A déli gyöngyvessző cserjést (Helleboro odori-Spiraeetum mediae) már csak a Misina alatti gerincen találhatjuk. A társulás névadó faja a védett sziklai gyöngyvessző (Spiraea media). Rendkívül érdekes a felépítése a másik társulásnak, a mecseki tetőerdőnek (Aconito anthorae-Fraxinetum orni). Lombkorona- és cserjeszintjét a déli oldalak melegkedvelő fajai alkotják, míg a gyepszint alkotói nagy részben az északi oldal bükkös elemeiből kerülnek ki. Legfigyelemreméltóbb növényfaja a mecseki csillagvirág (Scilla vindobonensis ssp.borhidiana), amely a Duna-völgyi csillagvirág (S. vindobonensis) egy ritka alfaja.

Az eddigi mészkedvelő növényegyüttesektől eltérően acidofil, vagyis mészkerülő társulások is élnek a térségben a homokköves területeken. Az Éger-völgy környéki erdők nagyrészt mecseki mészkerülő üde tölgyesek (Luzulo forsteri-Quercetum petraeae). A savanyú talajt a gyepszint mészkerülő fajai is jelzik. A különböző hölgymál-(Luzulo spp.) és perjeszittyó (Hieracium spp.) fajok mellett néhol tömegesen borítja a talajt az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), de a védett fekete fodorkával (Asplenium adiantum-nigrum) és a kapcsos korpafűvel (Licopodium clavatum) is találkozhatunk.