Szerző: Nagy Ervin, városi zöldterület-gazdálkodási vezető – BIOKOM NKft.
Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi amikor késő nyári időben vadgesztenyefák között járunk, akár itt Pécsett a Béke parkban
Parkjaink egyik legértékesebb fafaja, a fehérvirágú vadgesztenye, vagy más néven bokrétafa (Aesculus hippocastanum) egy furcsa dolgot tesz ilyenkor sok esetben: kivirágzik.
A fehérvirágú vadgesztenye egy jó várostűrő, hosszú életű fafajunk, mely a Balkán térségéből származik és az 1800-as években került hazánkba, ahol közkedvelt fává vált nagyobb parkokban, közterületeken. A fa idős korára elérheti a 25-30 métert. Hatalmas fehér virágbugáit májusban hozza, melyek egy felfelé álló központi tengelyen fejlődnek. Ősszel ezekből termések lesznek, melyeken a magokat kissé szúrós burok védi. A kihullott magok nagyok, könnyen csíráznak, sokak számára érdekes játékként is szolgálnak. Levelei több tenyérnyi méretűek igen látványosak.
A virágzást ősszel a fa nem jókedvében teszi, és nem is hasznos számára. A jelenség oka a növény leveleinek idő előtti túlzott károsodása. Ez sok esetben azok teljes elvesztését is jelenti, ami olyan súlyos stresszhelyzetet teremt, ami teljesen megtéveszti a növényt. A korai levélhullás felborítja a fa belső hormonális folyamatait, és a növény úgy érzi a hosszan tartó levélvesztés miatt már túl is van az őszi téli időszakon, és indítja a tavaszi folyamatait a rügyek kipattanásával. Újra leveleket és virágokat hajt.
Ez rendkívül káros a növény számára. Az addig felhalmozott energiáit beveti az ismételt kihajtás céljára. Mondhatjuk, hogy ellövi a puskaport idő előtt, melyet tavaszra kellene tartalékoljon. A frissen kihajtott részek rendszerint nem tudnak beérni, és a téli fagyok károsítják azokat. Ezen felül tavasszal sokkal visszafogottabb lesz a kihatás, ami kevesebb zöldfelületet, vagyis kevesebb napenergiát megkötni tudó felületet eredményez. Ez a folyamat sajnos gyakran egy negatív spirált jelent a fa leépülése felé.
A Béke parkban bizonyos egyedek lombvesztését nem betegség, hanem az aszályos időjárás okozta. Itt lehetnek egyedenkénti eltérések, mint ahogy az emberek között is van ilyen. (Nem mindenki ugyanaddig bírja szomjasan, vagy van, aki jobban bírja alvás nélkül, és van, aki tovább tud állni fél lábon.) A hosszú száraz nyári időszak, a tömörödött, gyenge minőségű talaj itt próbára tette a növényeket.
Mit lehet tenni?
A fákat is etetni, és itatni kell annak érdekében, hogy jobb kondícióban legyenek. Ha idén már nem is tehetünk sokat, az ilyen faegyedeket a következő vegetációs időszakban segíteni kell, hogy újra fel tudják tölteni energiaraktáraikat. Tápanyagot, és több vizet kell majd kijuttatni számára, így tudjuk a leghatékonyabban segíteni őt és megakadályozni a leépülését!