A Siklósi úti temető Pécs belterületének délkeleti részén helyezkedik el, több mint 50 hektáros kiterjedésével a város egyik legnagyobb összefüggő zöldfelülete. A terület önkormányzati tulajdonban áll, működő köztemetőként funkcionál, ugyanakkor helyi jelentőségű természetvédelmi terület is. Természetvédelmi szempontból a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi körébe tartozik, hatósági felügyeletét a Baranya Vármegyei Kormányhivatal látja el.
A védelem célja kettős. Egyrészt biztosítani kell a temető parkosított jellegét adó dísznövényállomány fennmaradását, másrészt kiemelt figyelmet kell fordítani az itt fészkelő védett vetési varjú kolónia megőrzésére. A temető idős fái ideális fészkelőhelyet jelentenek a varjak számára, és a kolónia hosszú távú fennmaradása szorosan összefügg ezeknek a fáknak az állapotával és kezelésével.
A terület környezeti adottságait Pécs térségére jellemző szubmediterrán éghajlati hatások alakítják. Az éves csapadékmennyiség átlagosan 620 mm, a nyár eleji csapadékmaximumot ősszel egy kisebb második csúcs követi. Az éves középhőmérséklet 13 °C körül alakul, a leghidegebb hónap január, a legmelegebb július. Ezek a körülmények kedveznek a díszfák és díszcserjék fejlődésének, ugyanakkor a rendszeres gondozás elengedhetetlen a biztonságos és esztétikus környezet fenntartásához.
A Siklósi úti temető teljes egészében mesterségesen kialakított terület. A sírhelyekkel még nem fedett részeken található gyepek is intenzív kezelés alatt állnak, természetes növényzet itt nem alakult ki. A sírkert szerkezetét a szabályosan kialakított úthálózat mentén elhelyezkedő díszfa- és díszcserje-sorok határozzák meg, amelyek különböző geometriai minták szerint rendeződnek. A növényanyag változatos: lombhullató és örökzöld fajok egyaránt jelen vannak, eltérő korú és méretű egyedekkel. Bár ritka vagy botanikailag kiemelkedő fajok nem fordulnak elő, sok fa kora, jó vitalitása és esztétikus megjelenése miatt jelentős értéket képvisel.
A temető egyik legfontosabb természetvédelmi értéke az idős fákon fészkelő vetési varjú kolónia. Ezek a fák nemcsak a varjak, hanem más madárfajok számára is élőhelyet biztosítanak: kisebb énekesmadarak rendszeresen fészkelnek a bokrokon és fiatalabb fákon. A terület így – mesterséges jellege ellenére – fontos városi élőhelyként működik.
A Siklósi úti temető erősen látogatott terület, ezért a növényállomány kezelése során kiemelt szempont a személy- és vagyonbiztonság. A koros fák állapotát folyamatosan figyelemmel kell kísérni, a száraz, korhadt ágakat még azok leszakadása előtt el kell távolítani. Szükség esetén csonkolásra is sor kerülhet, mindig úgy, hogy az a lehető legkisebb mértékben zavarja a fészkelő madarakat, és ne veszélyeztesse a kolónia fennmaradását. A fészkelő fákkal kapcsolatos beavatkozásokat minden esetben egyeztetni kell az illetékes nemzeti park igazgatósággal.
A természetvédelmi kezelés célja tehát nem a terület „visszavadítása”, hanem a temető parkosított jellegének megőrzése, a dísznövényállomány hosszú távú fenntartása és a védett madárfajok zavartalan fészkelésének biztosítása. Invazív növényfajok telepítése nem megengedett, a fészkelési időszakban a fészkeket hordozó fákon csak rendkívüli, balesetveszélyt elhárító beavatkozások végezhetők. A fészkelést nem érintő növényzet kertészeti kezelése a temető mindennapi működésének részeként szabadon folytatható.
A Siklósi úti temető így egyszerre tölti be kegyeleti, városképi és természetvédelmi szerepét. A gondosan karbantartott zöldfelületek, az idős fák és a védett madárvilág együttese egy olyan sajátos városi környezetet hoz létre, ahol az emlékezés, a természet és a felelős kezelés egymást erősítve van jelen.