A kertek, zöldfelületek jövője nagyon izgalmas irányzatokat sejtet. Viszont ahogy az élet minden területén biztosan egyre nagyobb szerephez jut a robotizáció, és az automatizálás. Az automata öntözőrendszerek már nagyon rég óta ismert és alkalmazott technológiák, azonban pl. az okos, internet kapcsolattal rendelkező öntözők csak pár éve elérhetőek, és ezek fejlesztésében, még jelentős potenciálok vannak az egyre precízebb és hatékonyabb öntözési megoldások kialakításának terén.
Ezek keretein belül tárgyalhatjuk a következő öntözési megoldásokat, noha ezek nem feltétlenül kell, hogy automatizálva legyenek. Természetesen kialakíthatóak ezek a módozatok úgy is, hogy manuálisan nyissuk, ill. zárjuk a csapokat, azonban ez kevéssé jellemző a gyakorlatban.
- gyökérzónás öntözés tápanyag kúton keresztül
- esőztető öntözés szórófejekkel
- mikro öntözés csepegtető csővel
- Gyökérzónás öntözés tápanyagkúton keresztül
A városi fák gyökérzete – tekintve, hogy a fák döntő többsége faiskolákból származik – nagyrész hasonló. A faiskolai kezeléseknek köszönhetően a gyökérzet szinte minden esetben mellékgyökérzetté válik, a városi környezetnek köszönhetően pedig a felső 50-60, max. 80 cm vastag talajrétegben helyezkedik el. (Ez alól kivételt képeznek azok a fák, melyeknek a gyökérzónájuk fölötti terület nagyrészt le van burkolva. Az ilyen fák gyökereikkel minden erejükkel lefelé törekszenek nedves talajrétegek után kutatva.) Ennek tudatában a tápanyag kutakat elégséges 50-60 cm mélyre leengedni a gyökérzónába, és oda lejuttatni a vizet.
De mik is ezek a tápanyag kutak? Tulajdonképpen olyan terepszint alatti műtárgyak, melyekbe vizet, esetleg valamilyen tápoldatot töltve juttatunk közvetlenül a gyökérzónába a növény számára hasznos anyagokat. Kivitelezhető házilag is. Egy 100mm átmérőjű dréncsövet függőlegesen a talajba süllyesztve, fentről kupakkal ellátva már kész is a kutunk. Ha ebből többet helyezünk el egy fa alatt, azokat össze lehet kötni vízvezetékkel, és a kutakba locsolófejeket téve tudjuk ezeket automatán, vagy, ha nincs vezérlő komputerünk, akkor „félautomatán” megtölteni.
Ezekből készül gyártmány is, amely már csatlakozóval van ellátva, tehát egy gerincvezeték lefektetését követően, csak be kell kötnünk ezeket az elemeket a hálózatunkba, és ismerve az egyes elemekben lévő öntözőfejek vízhozamát, könnyen, és hatékonyan tudjuk locsolni a fáinkat minimális veszteséggel. A kiöntözött vízmennyiségnek itt sem kell a korábban megállapítottnál többnek lennie. Idős fák esetén heti szinten elégséges a 70-100 liter kijuttatása, míg a fiatalabbak esetén 30-40 liter megfelelő.
gyökérzónás öntöző gyökérzónás öntöző
forrás: https://ontozorendszer-online.hu/2024/08/16/fak-gondozasa-hogyan-ontozzuk-oket-hatekonyan/
A tápanyag kutak elhelyezését legjobb, ha a csurgó vonal mentén tervezzük. Idős fák esetén 4-5 méterenként érdemes ilyet elhelyezni, de mindenképpen koncentrikus körök kerülete mentén egyenletesen elosztva. Fiatalabb fák esetén elég akár 2 is. A rendszerünket pedig a fák növekedése során 4-5 évente érdemes felül vizsgálni, és szükség szerint átalakítani.
Hátránya ezeknek, hogy a tápanyag kutak el tudnak tömődni, továbbá, hogy idős fák alatt a rendszer kialakításakor óhatatlanul sérülnek a fák gyökerei. Törekedni kell a kivitelezés, átalakítás során a gyökerek védelmére.
- Esőztető öntözés szórófejekkel
Ezzel a módszerrel tudjuk leginkább utánozni a fák természetes vízutánpótlását, az esőt. A fák körül (akár elkerülve a vezetékeinkkel a gyökérzónát) csőhálózatot alakítunk ki, melybe esőztető öntözőfejeket építünk. A szórófejek szórásképét, és vízhozamát pontosan ismerhetjük a fúvókákhoz tartozó technológiai leírásból, így könnyen beállítható a precíz vízutánpótlás.
De nem csak a terepszint alá, hanem a terepszint fölé is kiépíthetjük az esőztető fejeket, annak érdekében, hogy még jobban utánozzuk a természetes folyamatokat. Lehet öntözni a korona belsejében, és lehet öntözni a fa koronáját felülről. Ezek a megoldások kevéssé jellemzőek, noha a növények meghálálnák a szakmailag megfelelő gyakorisággal történő öntözést. Hátránya az ilyen rendszereknek, hogy sérülékenyek, nehezen szerelhetőek, kevésbé esztétikusak, valamint rossz beállítás esetén a fák koronája bizonyos betegségekre fogékonnyá válhat. Emellett jelentős párolgási veszteséggel is járhat, ha nem megfelelő időpontban történik.
Rossz beállítás lehet ha túl gyakran öntözünk. Az automata rendszereknél a tulajdonosok szeretik látni, ha működnek a dolgok, ezért gyakran a gyephez hasonló gyakorisággal öntözik a fáikat is. Ez teljesen fölösleges. Ezért gondot jelenthet akár az is, ha a fa alatt gyepfelület van, és annak az öntözését bőven megtesszük. A gyep ugyan sok vizet felvesz ezáltal a fa gyökerei nem kapnak túl sokat, de a fánk könnyen hozzászokik a fentről érkező „könnyű lakomához” és hajlamos a gyökereivel csak a felszín közelében maradni, nem keresni a mélyebb rétegekben vizet. Ennél fogva a fa instabillá válhat.
Idős keleti platán a Kew Gardenben – a gyökérzóna fölül eltávolították a gyepet és lombkomposzttal fedték be azt (forrás: https://botanykaren.net/2022/11/05/lost-and-found-at-kew-gardens/#jp-carousel-16696)
A korona túl gyakori öntözésével a levelek bőrszövete felpuhulhat. A nedves, párás klímában így a különböző gombabetegségek könnyebben tudják támadni a fáinkat. Ezért a koronában történő öntözésnél különösen kell vigyázni, hogy ne minden nap történjen, csak annyiszor mintha az ideális időjárási körülményeket másolnák le a fa számára, havonta 2-3 alkalommal, ilyenkor pedig akár nagyobb mennyiséget is kiszórhatunk, persze nem kell többnek lennie ekkor sem a havi 3-400 liternél összesen.
- Mikro öntözés csepegtető csővel
A csepegtető öntözés legfontosabb előnyei, hogy könnyen nagy felületeket tudunk lefedni vele, és minimális veszteséggel tudjuk a vizet a megfelelő helyre kijuttatni. Alapvető elemei a csepegtető testek, amelyek vagy a vízvezeték csőbe, vagy arra ráépítve helyezkednek el. Az ilyen rendszereknél is célszerű figyelembe venni a fa gyökérzónájának szerkezetét. Vagyis, hogy a felszívási zóna mindig a fa csurgóvonala alatt a legaktívabb. Ennek megfelelően a csurgóvonalon kell elhelyezni a csöpögtető csöveket szem előtt tartva, hogy felszívást végző gyökérvégek igazából nem egy vonal mentén helyezkednek el, hanem inkább egy sávban találjuk őket. Vagyis a legjobb, ha a csurgó vonal mentén egy 1,5-2 méter széles sávot öntözünk.
Ideális öntözési zónák bemutatása
(forrás: https://www.traversotree.com/mature-during-drought/)
Továbbá arra is figyelemmel kell lennünk a fák növekedésére. Tehát ha hatékonyan szeretnénk üzemeltetni a rendszerünket, úgy a fa növekedésével a csöveinket időről időre át kell helyezzük.
A csepegtető testekkel ellátott vezetékek jellemzően a talajfelszín felett futnak. Emiatt nem praktikus ezeket gyepes felületre helyezni, hiszen ott a fűnyírási munkák során sérülhetnek. Ezeket jellemzően nagyobb cserjefelületekbe, virágágyi felületekbe ültetett fák esetén lehet alkalmazni, vagy abban az esetben, ha a gyökérzóna feletti talajfelszínről eltávolítjuk a gyepet, és mulcsozott felületet alakítunk ki, ami talán a legjobban megfelel a fák számára.
Vannak ma már talajfelszín alá helyezhető csöpögtető és izzadó csövek is. Ezek alkalmazását kevésbé javasoljuk, hiszen az ilyen elemekből kiépített rendszer sokkal nehezebben átépíthető.
A csepegtető csöves öntözés esetén is fontos, hogy tájékozódjunk a csepegtetőtestek adott nyomás melletti vízhozamáról. A csepegtető csövek jellemzően kisebb nyomással 1,5-2 bar mellett üzemelnek, és típustól függően óránként 2-4-6 liter vizet juttatnak ki testenként, és természetesen az sem mindegy, hogy milyen távolság van az egyes testek között.
Ennek a módszernek az előnye tehát, az igen precíz, és hatékony a vízkijuttatás és hogy könnyen átalakítható a rendszerünk a fa növekedésének megfelelően. Hátránya viszont, hogy a felszínen vezetett csövek a felszín használatát, és kialakítását nagyban befolyásolják.