Az óriás művészméh (Megachile sculpturalis) egy magányos méhfaj, amely Kelet-Ázsiában, többek között Kínában, Japánban és Koreában őshonos. Az 1990-es évek óta gyorsan elterjedt Észak-Amerikában és Európában is. A hossza 20–27 mm, felismerhető robusztus testéről, borostyánszínű szárnyairól és a potroh hasi oldalán található sűrű, aranyszínű szőrzetéről.
Óriás művészméh. (fotó: Kovács Tibor)
A faj különböző élőhelyeken előfordulhat, mint például erdők, kertek, parkok, gyümölcsösök és városi zöldterületek. Az óriás művészméh kifejezetten kedveli az olyan területeket, ahol bőségesen találhatók virágos növények és a számára megfelelő fészkelőüregek. Sok méhfajjal ellentétben nem készít saját fészket, hanem korhadó fákban, növények száraiban vagy egyéb rovarok által kialakított üregekben található, már meglévő üregeket használja.
Óriás művészméh lezárja a fészeküreget. (fotó: Alonso Abugattas)
Az óriás művészméhnek évente egyetlen generációja van. A kifejlett példányok általában június végétől szeptemberig kelnek ki, és a nyár legmelegebb időszakaiban a legaktívabbak. A hímek valamivel korábban kelnek ki, mint a nőstények, és párkeresés közben a virágos növények és a fészkelőhelyek környékét járják. A nőstények pollent gyűjtenek a fészkeikbe, majd mindegyikbe egy-egy darab petét raknak. Ezután az üreget lezárják levéldarabokkal, sárral, gyantával, vagy más begyűjtött anyaggal. A lárvák a fészekben fejlődnek, bebábozódnak, és ott telelnek át, amíg a következő nyáron ki nem kelnek. Számos vadon élő és termesztett virágos növény beporzásához járul hozzá.
Bár méretük és lendületes röptük miatt ijesztőnek tűnhetnek, az embert csak végső esetben bántják védekezésként!