A Papnövelde utca 6. szám alatti társasház udvarában álló szőlőtőke különleges helyi természeti érték. A Rosa menna di vasca fajtájú szőlőt 1841-ben ültették, vagyis közel két évszázada él ugyanazon a helyen, alkalmazkodva a város folyamatos átalakulásához, az építkezésekhez, burkolásokhoz és a megváltozott környezeti feltételekhez.

A szőlő ma már nem egy tágas kert része, hanem egy nagyrészt burkolt belvárosi udvarban él, ahol a talajviszonyok, a vízellátás és a hőmérsékleti szélsőségek jelentősen eltérnek a természetes környezettől. Ennek ellenére a tőke jó vitalitással rendelkezik, ami önmagában is ritkaságnak számít ilyen kor és ilyen körülmények mellett.

Ez az idős szőlő nem a terméshozama miatt értékes. Jelentősége sokkal inkább történeti és kulturális: élő bizonyítéka annak, hogy Pécs belvárosában egykor a szőlőművelés a mindennapi élet része volt, és nem csak a város környéki domboldalakon, hanem a lakóudvarokban is jelen volt. A tőke túlélte a városiasodást, a funkcióváltásokat és a környezet fokozatos beépülését.

Megőrzésének alapfeltétele a visszafogott, szakmailag megalapozott gondozás. A törzs körüli talaj szabadon tartása kulcsfontosságú, mivel a gyökérzet levegő- és vízellátása csak így biztosítható. A metszés során nem a termés mennyisége, hanem a tőke egészségi állapota az elsődleges szempont. Az idős szőlő esetében minden beavatkozásnak kíméletesnek és indokoltnak kell lennie.

Hosszabb, csapadékmentes időszakokban a talaj öntözése hozzájárulhat a tőke jó kondíciójának fenntartásához, ahogyan a talaj tápanyagtartalmának pótlása is segítheti a hosszú távú megmaradást. A cél nem a beavatkozások sűrítése, hanem éppen ellenkezőleg: az, hogy a szőlő a lehető legkevesebb zavarással, mégis tudatos odafigyeléssel élhessen tovább.

A Papnövelde utcai szőlőtőke értéke abban rejlik, hogy élő kapcsolatot teremt a jelen és a múlt között. Egy olyan városi környezetben, ahol a zöldfelületek folyamatosan szűkülnek, ez az idős növény emlékeztet arra, hogy a város nemcsak épületekből áll, hanem élő örökségekből is – még akkor is, ha azok egy udvar csendjében rejtőznek.