PARKERDŐ

A pécsi parkerdő közel ezer hektár kiterjedésű területe két nagy egységre osztható, amelyek elválása igen szembetűnő, hisz Pécs városát északról a hegyvidéki Mecseki parkerdő, délről a síkvidéken a Malomvölgyi parkerdő határolja. A BIOKOM Nonprofit Kft., mint erdőgazdálkodó kezeli a parkerdő területeit.

Mecseki Parkerdő

– földtörténeti kialakulás
– kultúrtörténet
– erdőgazdálkodás magyarországi történetének mecseki vonatkozásai
– „Kedvcsináló kiránduláshoz”
– Havihegy, mint „sűrített Mecsek”

A Mecsek hegységre felnyúló, városhoz tartozó területek jelentős része erdősült, mintegy 460 hektár kiterjedéssel; a rekreációs külterületek további 80 hektáron terülnek el. A város tüdejeként funkcionáló parkerdő, nemcsak a friss levegőt, hanem a nyári forróságban a hűsítő klímát is biztosítja a környéken élők számára. A két legmagasabbra emelkedő parkerdei pont a Misina tető 535 m és a Tubes tető 611 m tengerszint feletti magassággal.
A városból felnézve a parkerdő koronaékességei a Sós-hegyi kilátó, a János kilátó, a Kis-Tubes kilátó, és a TV-torony.

Földtörténeti kialakulás

A Mecsek, mint szigethegység a keletkezésétől eltelt időben szinte mitikus örökségeket hagyott ránk, mely részét képezik a parkerdő értékeinek.
250 millió évvel ezelőtt a földtörténeti perm korban már tartott a szárazföld kialakulása. Kemény gránit alkotja a Mecsek talapzatát, mely kontinensvándorlás útján utazott ide. Az őstenger elöntésének köszönhetően folyamatos üledék lerakódás és halmozódás történt, melyből a mecseki kőszénkészlet képződött. Az üledékgyűjtő medencében magmás tevékenység is folyt, mely gyarapította a kőzettani változatokat. Gránit, márga, az üledékes mészkő és a homokkő-féleségek mind jelen vannak. A mélyben lejátszódó sokmillió éves folyamatoknak ajándéka az uránérc is.

150 millió éve, a földtörténeti júra korban az „Ősi Mecsek” kiemelkedett. A part menti vizekben Ammonitesz fajok éltek, a dús növényzetű őserdőkben páfrányfélék pompáztak, és két-három méter magas futómadárszerű őshüllők – dinoszauruszok vadásztak.

2 millió évvel ezelőtt a földtörténeti pleisztocén korban a Mecsekünkre is ráköszöntött a zord jégkorszak. Szerencsére, a mi égövünk vonalában nem volt jellemző az állandó jég és hótakaró, így az ősnövényzet rejtekében megtelepedett a kardfogú tigris és a mamut is. A békésebb, mai parkerdő növényzete 10 millió éve kezdte mutatni a mai formáját. Az őshonossá vált tölgyek, bükkök és gyertyánok erdőállományokat alkottak, sajátos cserjeszinttel és állatvilággal.

Mára a Mecseki parkerdő túlnyomó része az országos jelentőségű Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet magját alkotja, egyedülálló földtani, növény- és állattani, nem utolsó sorban kultúrtörténeti értékeivel.

Kultúrtörténet

A Mecseki parkerdő a régmúltban is szorosan összefonódott a hegy lábánál lakó emberek mindennapjaival. Az időszámításunk előtti kőpattintás nyomait hátrahagyó őseink is túráztak ezen a tájon, nyilván fennmaradásuk céljából. Jakab-hegyen ie. 750 környékén, a vaskori ember a Kárpát-medence legnagyobb várát építette fel. Több száz méternyi, több oldalra kiterjedő, kőből emelt sánccal védték birodalmukat az ún. hallstatti kultúra népei. Háromszáz évvel később a kelták népesítették be a térséget, kik nagykiterjedésű királyságot hoztak létre. A hódító rómaiaknak is megtetszett a lenyűgöző szépségű Mecsek, nem utolsó sorban annak fekvése, védő szerepe miatt. A hegy déli lábánál a II. században letelepedve megalapították Pécs elődjét, Sopianae-t. A IV. századra már a kereszténység egyik jelentős központja a város, ahol Szent István király 1009-ben püspökséget alapított.

A 150 éves török hódoltság idején ismét központi szerepet kapott a Mecsek. Sokan bujdostak el a védelmet nyújtó erdőkben. A történelem során a pusztító betegségek, járványok elöl is sok család talált menedéket a hegyvidék erdőségeiben.

A belső mecseki területek benépesülése a kézművességhez kapcsolódó üveg mívességgel is összefügg. Az 1790-es évekből több üveghuta maradt fent.
Ebben az időben a korai bányászatot követő (1804) „nagyüzemi” tevékenység is megindult. Az építőkövek, agyag, mész, fémalapanyagok bányászatán túl a hegyben lévő kőszén és uránérc kitermelése is elkezdődött.

A Mecsek arculatát az újkori emberek tevékenysége igen csak átszabta. A város évezredes építéséhez nyert faanyaggal, az üvegolvasztás és egyéb kézművességhez felhasznált nagy tömegű erdei haszonvétellel, a bányászati tevékenységgel járó domborzati átalakítással folyamatosan használtuk a Mecseket.

Erdőgazdálkodás magyarországi történetének mecseki vonatkozásai

• 1426.
  Luxemburgi Zsigmond királyunk az erdők kíméletes hasznosításáról hozott rendelkezése, amely visszafogta az erdei haszonvétel féknélküli menetét.
• 1669.
  A török vész utáni megritkult erdők védelme érdekében, az erdők rendtartási törvénye került kihirdetésre.
• 1790.
  II. Lipót dekrétumának LVII.-cikkelye. A nagykiterjedésű erdőpusztítás tilalmát rendelte el. Előrelátó fakészlet és tájvédelem.
• 1807.
  Erdészeti tanintézet létrehozása. A bécsi Pénzverészeti és Bányászati Kamara segítségével megindult az egyetemes erdészképzés a Selmecbányai Akadémián, mely ezidáig bányászati képzést végzett.
• 1846.
  Oktatási reform után, Bányászati és Erdészeti Akadémiaként folytatódik az oktatás Selmecbányán.
• 1879. évi XXXI. törvény. A monarchia időszakában megszületett az első átfogónak mondható hazai erdőtörvény. A törvény már konkrét természetvédelmi intézkedéseket is meghatároz. Az intézményes magyar természetvédelem kezdetének is tekinthető a törvény, bár szempontjai szinte teljesen egybeesnek a Mecseki parkerdő igényeivel:
  – Tájvédelmi előírások. „Szemnek szép tájrészek védelme, állapotuk megőrzése…”
  – Sziklás, meredek oldalakon fairtási tilalom…
  – Véderdők meghagyása, védendő érzékeny területeken véderdő kialakítása.
• 1894. évi XII. törvény. A mezővédelmi szabályzók bevezetése. Országosan a mezőőri szolgálat létrehozása indult meg a törvénynek köszönhetően. Ehhez a tevékenységhez rendelték a hasznos állatok védelmét, a növénytelepítéseket, a madarak védelmét és etetését, odúk kihelyezését.
• 1901. évi FM-rendelet. Darányi Ignác akkori földmívelési miniszter támogatója volt Hermann Ottónak és a madarak védelmének. 132 madárfaj, denevérfajok, rovarevő kisemlősök védelmét rendelték el. A rendeletet megsértők szankcionálása is belekerült a jogszabályba.
• 1906.
  Madarak és fák napja. Gróf Apponyi Albert akkori kultuszminiszter támogatta az oktatás fejlődését, és hogy az oktatás bővüljön természeti értékeink védelmének irányába.
• 1923.
  A magyar erdők védelméről szóló összefoglaló alapmű jelent meg, szerkesztette Kaán Károly erdőmérnök. Az erdészeti igazgatás alapját is jelentette a könyv, mert a szakmai anyaga alapján került kihirdetésre a 1923. évi XVIII. törvény.
• 1935.
  Megjelent a második komplex Magyar Erdőtörvény. Kaán Károly szakmai irányítása mellett a természetvédelmi szemlélet került összhangba az erdőgazdálkodással.
  – Védett területek kijelölése
  – Tájvédelmi körzet meghatározása „TK”
  – Természetvédelmi terület meghatározása    „TT”
  – Természeti emlék meghatározása  „TE”
  – Faji védelem jogszabálykeretének meghatározása.
• 1961.
  A harmadik Magyar Erdőtörvény. Az erdőgazdálkodás szakmai szemléletváltozásán túl megjelenik az „ex lege” védettségi fogalom, a barlangok és kapcsolódó felszíni képződmények védelme.
• 1974.
  A Pécs Megyei Jogú Város Tanács Végrehajtó Bizottságának 129/1974. (XII.23.) számú határozatával helyi jelentőségű természetvédelmi területté és természeti emlékké nyilvánított területeket és növényegyedeket a Mecseki parkerdő és a város belterületén. (Mecseki parkerdő TT; Pécsbányatelepi szelídgesztenyés; Szent István tér és Barbakán növényvilága; városi területen álló Páfrányfenyő, Szőlőfa, Tiszafák, Törökmogyorók.)
• 1982. évi IV. törvényerejű rendelet, továbbá 8/1982. (III.15.) végrehajtási utasítás az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal illetékességével. A rendelet természetvédelmi szabályozást tartalmaz, Rakonczai Zoltán akkori miniszter-helyettes szakmai irányításával. Az erdőgazdálkodás a kezelési szemléletet meghatározó támpontokat kapott a jogszabállyal:
• Természeti értékek csoportjai: földtani, víztani, növénytani, állattani, tájképi, kultúrtörténeti.
  – Az értékes növény és állatfajok védelme érdekében a védett és fokozottan védett kategóriákat vezetett be a jogszabály.
  – Megjelent a veszélyeztetett gerinctelen fajok védelme.
  – A védettséget élvező fajok eszmei értékének újra szabályzása is része volt a rendeletnek.
  – Megalakult az Országos Természetvédelmi Őrszolgálat. (egyenruha, fegyver, hatósági jogkör)
  – Tanfolyami képzéssel megalakulhatott a Társadalmi Természetvédelmi Szolgálat.
• 1996.
  A Mecseket is érintően megalakult a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság.
• 1996. évi LIV. törvény. A negyedik, talán a legkomplexebb erdőtörvény. Az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény hat fejezettel átfogja a szakma alapfogalmait egészen a büntető jogig. Az idő múlásával, a gazdasági környezet változott, és a magánerdő és annak kezelésével összefüggésben jogi űrök keletkeztek. Az erdővagyon megóvását nem volt képes tökéletesen segíteni ez a törvény. Az erdészeti fahasználathoz kapcsolódó alternatívákhoz, szakmai szemléletváltáshoz sem tudott a törvény kellőképpen alkalmazkodni. A folyamatos erdőborítottsággal járó erdőgazdálkodás, a Pro Silva módszerek alkalmazását a törvény nem tudta kezelni.
• 2004.
  A Mecseki parkerdő területe, a 275/2004 (X.08.) Kormányrendelet értelmében az Európai Unió Natura 2000 hálózatának HUDD10007 számú különleges madárvédelmi (SPA) és a HUDD20030 számú kiemelt jelentőségű különleges természet-megőrzési területének is része.
• 2007.
  Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 58/2007. (XII.28.) rendeletével a megerősítette a helyi védett területek és növényegyedek fontosságát. (Végrehajtó Bizottság 129/1974. (XII.23.) határozata alapján.)
• 2009. évben a Mecseki parkerdő területe, a 4/2009 (IV.10.) KvVM rendelet által védetté nyilvánított Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet részévé lett.
• 2009. évi XXXVII. törvény Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról. A legfrissebb és a mai kor szellemiségéhez alkalmazkodó jogszabály, mely a Magyar Közlöny 71/2009. május 25-ei számában került kihirdetésre. A Mecseki Parkerdő tekintetében fontos változás az új jogszabályban, hogy az erdők rendeltetésénél a védelmi célt elsődlegesnek tekinti és sok tekintetben a gazdálkodási szempontok fölé helyezi.

„Kedvcsináló kiránduláshoz”

A Mecseki parkerdő nyugati részén mintegy 50 hektáron változatos domborzati viszonyok között fekszik az Éger-völgy. A bő hozamú patak mentén, a tornapálya és tanösvény vonalát követve jutunk el a völgyben megbúvó, mesterségesen kialakított tóhoz. Felfelé haladva, Éger-középtetői pihenőhely érintésével jutunk Éger-tetőre, ahol játszótér, esőbeálló és kilátó torony fogadja a látogatót. Innen kirándulhatunk tovább a Jakab-hegy irányába is.

A Mecseki parkerdő középső része felé, az országos piros turista útvonalon haladva juthatunk a Mecsek-szentkúti völgybe, ahol száz éves fák árnyékában forrásfüzér kényezteti a vándort a hűs karsztvízzel. (Kancsal-Rózsa-Szentkút források)
Elérve Remeterétet, egy fél hektáros tisztáson tűzrakó helyek, közösségi esőbeálló, gyermekjátszók, erdei illemhely, tanösvény és egyéb információs táblák várják a látogatókat. Télen a szánkózás szerelmesei vehetik birtokba a területet.

A piros turista útvonalról letérve déli irányba Kismélyvölgybe, a Pro Silva tanösvény útvonalán, északi irányba a Sóshegyi-kilátót érintve juthatunk el a 611 m magas Tubesre. A tubesi János-kilátóból gyönyörű panoráma nyílik a Mecsek vonulataira és Pécs városára. Tiszta időben a badacsonyi hegy sziluettje is látszik. A Tubesről a gerincúton keleti irányba haladva a Kis-Tubes kilátó érintésével a Misina csúcsra érhetünk. A 535 m magas csúcson emelkedik a város fölé és TV-torony mely Pécs egyik nevezetessége.

A gerincúton haladva a városi parkerdő egyik legszebb sétaútját, a Rotáry körsétányt keresztezzük, amely 550 m tengerszint feletti magasságban kerüli meg a Kis-Tubes és Tubes csúcsokat. A sétány változatos növényvilágára tanösvény hívja fel a figyelmet. Misina tetőről déli irányba haladva juthatunk el a Mandulás-pihenőhöz, ahol játszópark, tornapálya, egyéb parkerdei létesítmények várják a pihenni vágyókat. Keleti irányban, Dömörkapu felé haladva érjük el az Állatkertet, a gyermekvasutat és a Vidámparkot. A Flóra-pihenőhöz kisétálva tárulnak elénk a Kelet-Mecsek vonulatai és a hatalmas kiterjedésű Karolina-külfejtés. A parkerdő további nevezetességei a 11 db változatos megjelenésű épített pihenőhely, melyek a XIX. és XX. században épültek, a Mecseket, a természetet és a parkerdőt szerető pécsi lakosok emlékére.

Havi hegy, mint „sűrített Mecsek”

A Mecsek keletkezésével egy időben alakult ki, a Közép-Mecsek kapujaként a mai Tettye-Havihegy. Aránylag kis kiterjedésben nyomon követhetők itt az egykori felgyűrődés és a tengeri borítottság nyomai. Ez a „földtörténeti bemutatóhely” lenyűgözően szemlélteti, hogy a 230 millió éves triász mészkövek hogyan gyűrődtek meg és tolódtak rá a hegységelőtér jóval fiatalabb, mintegy 13 millió éves miocén kori üledékeire. A mozgásokat kiváltó hatalmas energiák éles töréseket is hagytak maguk után, máshol csipkézett sziklatömbök kerültek a felszínre. A Tettye régi kőbányájában sötétszürke, középső-triász kori mészkövet fejtettek. A visszamaradt sziklákban felfedezhetők a hajdani sekély tenger iszapjában lakó állatok járatai, másutt a puhatestűhéjak, kagylók és tengeri csigák maradványai. A késői mészkőképződményekben kialakultak a csapadékoldó, koptató hatásának nyomán a víznyelők, üregek és barlangok. A Mecsek geológiai képződményeit is színesen tükrözi a Mésztufa-barlang. A Havi-hegy környékén sok helyen előtűnnek az egykori élővilág megkövesedett maradványai, máshol az értékes mai növénytársulások, melyek reprezentálják szinte a Mecsek egészét.

A terület flórája igen gazdag. Európai szemmel is bátran nevezhetjük ezt a kis kiterjedésű sziklaletörést diverzitási centrumnak. A Havi-hegy flórájának leginkább kiemelendő eleme, egyben védett faj is a Heuffel-zanót (Chamaecytisus heuffelii) egy balkáni elterjedésű évelő félcserje. Magyarországon egyedül a Havi-hegy zöldterületein fordul elő, ezért számos kiadvány, cikk, könyv és tankönyv említi, mint a Pécs kiemelkedően értékes növényfaját. Pécsi lelőhelye a faj legészakibb és legnyugatibb előfordulása. A hegy természetes sziklagyepének jellemző fajai a törpecserjék, mint a mediterrán jellegű, reliktum naprózsa (Fumana procumbens), kistermetű cserjék, pl. a sziklai üröm (Artemisisa alba, subsp. saxatilis), a selymes rekettye (Genista pilosa) vagy a védett, és a Dél-Dunántúlom csak innen ismert piros madárbirs (Cotoneaster integerrimus). Jellemzőek a félcserjék is, mint a kakukkfüvek (Thymus praecox, T. oenipontanus), közönséges napvirág (Helianthemum ovatum), vagy a sziklagyepben élő védett szegfűféle az óriás szegfű (Dianthus giganteiformis subsp. giganteiformis). A pozsgás növények közül a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) ritka, védett faj a gyepben.

A területen leginkább jellemző, legnagyobb területet borító mecseki sziklafüves lejtő társulásban a gyepalkotó füvek, mint magyar rozsnok (Bromus pannonicus), pusztai csenkesz (Festuca rupicola), csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima), karcsú fényperje (Koeleria cristata) és sások, mint a lappangó sás (Carex humilis) mellett számos látványos virágos faj él. Védett, ritka kora tavaszi faj a leánykökörcsin (Pulsatilla garndis) és a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a nyár elején nyíló hangyabogáncs (Jurinea mollis), óriás szegfű (Dianthus giganteiformis subsp. giganteiformis) vagy a nyár végén-ősszel virágzó bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon). A virágos kőris (Fraxinus ornus), molyhos tölgy (Quercus pubescens), húsos som (Cornus mas), ostorménfa (Viburnum lantana) fagyal (ligustrum vulgare) alkotta kis területű karsztbokorerdő (Inulo-spiraeifoliae-Quercetum pubescentis) foltokban és a cserjésekben élő védett fajok a majomkosbor (Orchis simia), baranyai peremizs (Inula spiraeifolia), bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), nagyezerjófű (Dictamnus albus). Meghatározó tájképi elem a telepített és spontán kialakult másodlagos növényzet a Havihegyen.

A telepített gyümölcsfák, közül meghatározó a mandulafa (Amygdalus communis). Gyakorta telepített, illetve spontán terjedő az orgona (Syringa vulgaris), meggy (Prunus cerasus), ezüstfa (Eleagnus angustifolia), akác (Robibia pseudoacacia).

A hegy természetes növényzetének maradványai a fás-cserjés területeken az idős virágos kőrisek (Fraxinus ornus). Sajnos tájidegen és igen agresszíven terjedő özönnövények is vannak a fásszárú fajok között, mint pl. a bálványfa (Ailanthus alatissima), melynek helyenként nagyobb területeken láthatók terjedő példányai.
A kiránduló a domborzati formák és növényelemek kavalkádjában se felejtkezzen meg a gyönyörű panorámáról, mely a hegyen fogad bennünket, lábunk elé tárva a várost és a Mecsek vonulatait.

Malomvölgyi Parkerdő

A Pécstől délre elterülő síkon a Malomvölgyi parkerdő a hozzá tartozó arborétummal mintegy 380 hektár erdő borított területen, 90 hektár rekreációs külterületen, további 23 hektár vízfelületen található. Pécs déli városrészének kiépülésekor, az akkori városvezetés megteremtette egy déli kirándulóközpont létesítésének lehetőségét. Az 1980-as évek elején Kökény határában földterületeket vásárolt a város, és a patakok vizének felduzzasztásával hozták létre a malomvölgyi tórendszert. A meglévő kultúrerdők és faültetvények kiegészítéseként egzóták, dísznövények és egyéb növények telepítésével alakult ki a mai növényzet. A kertvárosi rész közelsége miatt sok embernek nyújt pihenést, kikapcsolódást, felüdülést a hétköznapok után.

A családias környezetben jól megfér egymással a futó, a kerékpáros, a családi kiránduló és a horgász is. A két tó közül, az I-es tavon (Kökényi-tó) a Kökényi Horgász Egyesület, a II-es tavon (Málomi-tó) a Pécsi Horgász Egyesület biztosít napijegyes horgászati lehetőséget az érdeklődőknek.