Hoffmann-né Kiss Gabriella
Szilfavész
Az 1955-től épülő Uránváros arculatát a 4-5 szintes téglaépületek és a közöttük lévő tágas zöldfelületek határozták meg a városrész építésének kezdetén. A zöldterületek fásítása a lakótömbök átadásával párhuzamosan valósult meg. Ennek során akkoriban viszonylag kevés, mindössze 20 fafajt alkalmaztak. A telepített fajok közül meghatározó a hazánkban őshonos vénic szil, amelyből napjainkban is megközelítőleg 60 idős, 70 év körüli egyed él a Hajnóczy József, Kőrösi Csoma Sándor és Páfrány utcákban. Más városrészekbe a fajt csak elvétve ültették, így idős fákat csak itt, ebben a körzetben találni. Pozitívumként említhető, hogy az elmúlt 10 évben a városban sokfelé ültettek ki vénic szil csemetéket.
Az elmúlt években tapasztalható egyre melegebb és szárazabb nyári időszakok megterhelik az idős fákat, ami állapotuk romlásához és vitalitásuk csökkenéséhez vezet. Bár természetes, kedvező körülmények között a vénic szil akár 100–150 évig is élhet, a városi környezet –a szárazabb talaj és a fokozott környezeti terhelés miatt – jelentősen lerövidíti az élettartamát. A városi környezet a fák számára az erdei élőhelyekhez képest amúgy is „nehezített pályának” számít. Sajnos ezt tovább súlyosbítja egy újabb probléma. Néhány évvel ezelőtt lehetett észrevenni néhány fa egy-két hajtásának száradását. A következő évben több fán jelkentek meg vastagabb száraz ágak, azonban ez az egyre forróbb és szárazabb nyarak miatt a klíma számlájára íratott. 2025-ben tűnt fel már nagy számban a korona felső részének száradása, egész vázágak visszaszáradása, illetve újabb zöld, egészségesnek tűnő fán a hajtás száradás. A fiatal fákon ezzel szemben mindenhol egészségesek. Az egyre több fán megjelenő tünet alapján már tudni lehetett, egy járványszerű betegséggel állunk szemben. A betegség beazonosítását a tünetek és a terjedés gyorsasága mellett a fafaj specifikussága is egyértelművé teszi. A szifavész a szileket támadó gomba faj, egyéb fa fajokon nem fordul elő.
A Vénic szil általános jellemzése
/Ulmus laevis/ PALL. (szin. Ulmus effusa WILLD.)
- Akár 25 méter magas, terebélyes koronájú fa.
- Egyenesen törzsén a kéreg barnásszürke, ami fiatalon sima, később hálózatosan repedezik. A törzs alsó része palánkszerűn terpeszes.
- A levélváll részaránytalan, a levélszél kétszeresen fűrészes
- Pirosas, apró virágai márciusban még lombfakadás előtt nyílnak.
- Termései májusban érnek, és a fákról lehullanak.
Előfordulása, élőhelyi igényei, értéke
Gyors növekedésű, hazai fa fajunk, főként sík vidéken, ártereken, pusztai tölgyesekben jellemző. A környezeti, élőhelyi adottságokra igényes. Mélyrétegű, tápdús talajt, jó vízellátottságat igényel. Meleg és fény kedvelő.
Városi értéke a nagy termete, fiatalkori gyors növekedése, tetszetős boltozatos koronája, sötétzöld lombja, lombjának szép őszi sárga színeződése.
A szilfavész
A szilfavészt, vagyis a szilfák ofiosztómás betegségét az Ophiostoma ulmi (BUISM.) NANF. nevű gomba okozza, amelyet Ázsiából hurcoltak be Európába a 20. század elején. Elsőként Franciaországban azonosították 1918-ban, majd Hollandiába került, ahonnan az 1920-as évek végén került át a betegség Észak-Amerikába. Hazánkban 1933-ban azonosították először. A járvány első hulláma az 1950-es évekre elcsendesedett, addigra a fogékony egyedek mindkét kontinensen nagyrészt elpusztultak.
Az 1960-as években Amerikából fertőzött szilfaanyaggal egy, a korábbinál agresszívabb ofiosztóma törzs került vissza Európába. Mivel ez a gomba több tulajdonságában is eltért az Ophiostoma ulmi törzstől, új fajként írták le Ophiostoma novo-ulmi BRAISER néven. Az újabb járványhullámban az addig ellenálló egyedek is megfertőződtek, a pusztulás mértéke elérhette a korábbi szilállományok 70%-át is. Az Egyesült Királyságban több 10 millió szil esett áldozatul a csapásszerű járványnak.
A veszélyeztetett fa fajok
A betegségre az Európában és Észak-Amerikában honos fajok eltérő mértékben érzékenyek. Az Ázsiában honos szilfák a gombafertőzéssel szemben ellenállónak bizonyultak. Hazánkban leginkább veszélyeztetett szil faj a mezei szil /Ulmus campestris; szin.: Ulmus minor/ melyet erdeinkben már nem, vagy alig telepítenek a betegség miatt. Pécs közterületein a faj előfordulása egy-egy egyedre korlátozódik. A betegségre szintén fogékony a hegyi szil /Ulmus glabra/, ez azonban a Mecsek déli lejtőin, illetve sík vidéken nem jöhetett számításba telepítés szempontjából, így legfeljebb a kertészeti változatai találhatók meg városunkban, főként magánterületen. Ezeket a fajtákat a gomba kevésbé támadja.
A vénic szilt a hazai erdőségekben a fenti két fajnál ellenállóbbnak bizonyult. A fertőzöttség kisebb mértékben, de sajnos előfordul. Pécsett, Uránváros közterületein élő idősebb fák egyértelműen beazonosított fertőzöttsége 50 % feletti.
Az európai kontinensen – így hazánkban is – még egy fa faj bizonyult fogékonynak a betegségre: a szilfélék családjába tartozó japán gyertyánszil /Zelkova serrata/. Magyarországon még ritkán előforduló amerikai szilek közül legveszélyeztetettebbek az amerikai szil /Ulmus americana/, a szárnyas kérgű szil /Ulmus alata/, vörös szil /Ulmus rubra/.
A betegség tünetei
- Nyár elején (júniustól) jelennek meg az első jelek.
- Egyes ágakon a levelek elhervadnak, elszáradnak, majd az ág elhal.
- Évről évre újabb ágak pusztulnak el, végül az egész fa elhalhat.
- Jellegzetes tünet a fa belsejében megjelenő barna elszíneződés, mely a levelekben, ágak és törzs szállítószöveteiben vagy gyökérben figyelhető meg. A gombafonalak a szállítószöveteket eltömítik, ami a fa kiszáradását eredményezi.
A betegség terjedése
Az egészséges fákat elsősorban a kis- és nagy szil szijácsszú fertőzi meg, amelyek a beteg fáról a testükre tapadt ofiosztóma gomba micéliumát vagy ivartalan spóraképletét, az úgynevezett konídiumot hordozzák. A bogarak tavasszal repülnek ki, ekkor tovább terjesztik a fertőzést. A gomba a szúbogarak járataiból a szállítószövetekbe hatol, azokat eltömíti. Ennek következtében a hajtások már nyár elején hervadnak. Ezt követi egész ágak és koronarészek elszáradása, majd a fa pusztulása. A betegség 1–3 év alatt teljes száradást okozhat, melynek gyorsasága függ a fertőzés idejétől (tavaszi vagy nyári fertőzés); de függ annak módjától is.
A szú bogarakon kívül a betegség terjedésének egy másik módja a gyökér kapcsolatokon keresztüli fertőzés. A gyökéren át történt megbetegedés következményeként a betegség gyors lefolyású, a fertőzött fák rövidebb időn belül pusztulnak el.
Szú járat a fertőzött fa kérge alatt.
2026.01. 28.
A vénic-szil koronája felül elszáradt a betegség következtében.
Helyszín: Hajnóczy út 29.
2025. 09. 05.
Mi a teendő a beteg fákkal?
Eddigi tapasztalataink alapján a szú a korona ágait támadja, így jelenlétük észlelése nagyon nehézkes. Amint megtámadta a fát, a gomba a bogár testén bejutott a fa szállító szövetrendszerébe. Első tünet a hajtásvég hervadása és száradása. Külföldi szakirodalom szerint gombaölő szerek, fák számára kifejlesztett vakcinák, valamint kémiai és biológiai védekezési módszerek már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak. Ezeknek az eljárásoknak azonban komoly korlátai vannak, mint például a magas költségük. Emiatt alkalmazásuk várhatóan az egyedi fákra vagy kisebb facsoportokra korlátozódik, amelyek kiemelkedő kulturális, örökségi, tájképi vagy közösségi értékkel bírnak. A beteg ágak metszése, eltávolítása nem vezetett eredményre, a betegség a fákban tovább terjedt.
A fertőzött fák eltávolítása csökkenti a betegség terjedését, és így védi a még egészséges és fiatal fákat.
A Hajnóczy utcában álló beteg fa koronájának beteg ágait két éve visszametszettük az ’egészséges’ részig. A betegség láthatóan tovább terjedt.
2025. 09. 05.
Az uránvárosi idős szil állomány kezelési terve
- januárjában megkezdődött legbetegebb fák kivágása Uránvárosban, a Hajnóczy József utcában. Tekintettel arra, hogy nagy valószínűséggel a teljes idős állomány fertőzött, a fák több év alatt, fokozatosan kivágásra kerülnek.
A kivágást megelőzően 2025. decemberében elkezdődött ugyanezen területen a fiatal fák telepítése. Az ültetések a kivágások előtt, illetve azokkal párhuzamosan valósulnak meg vegyes, a környezeti adottságokat jól tűrő fafajok alkalmazásával.
A fertőzés visszaszorításának, megállításának lehetősége városunkban
- Hollandiában már röviddel a betegség behurcolását követően, az 1920-30-as években megkezdték a rezisztens, szilfavésznek ellenálló fajok nemesítését. A nemesítés az Amerikából visszahurcolt gombatörzs miatt tovább folytatódott Az alább felsorolt holland szil fajtákon a betegség előfordulása nem ismert: ’Dampieri’, ’Wredei’, ’Commelin’, ’Groeneveld’
Hibrid szil fajták közül a következők ültethetők biztonsággal: ’Columnella’,’Clusius’, ’Dodoens’, ’Lobel’;
- Az ázsiai fajok közül kedvelt a csödasövény néven forgalmazott, amúgy közepes termetű fává növekvő turkesztáni szil Ulmus pumila, és ennek fajtája a Puszta szil Ulmus pumila’Puszta’
- A legújabb hazai erdészeti irányelv a vegyes fa fajból álló telepítés, a környezeti adottságokat, a természetes erdőtársulásokat alapul véve.
Idős Puszta szil forrás: profifaiskola.com (A kép közlése szerzői engedéllyel történt)
Felhasznált irodalom
Gencsi László – Vancsura Rudolf: Dendrológia, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992.
Maráczi László: Díszfák, díszcserjék védelme: Nyugat-dunántúli Díszfaiskolások Egyesülete, Szombathely 2013.
Tóth Imre: Lombhullató díszfák, díszcserjék kézikönyve: Budapest, 2012.
Prof. dr. Szabó Ilona: A mezei szil kórokozói https://www.oee.hu/upload/html/2017-01/EL2016-06-%C3%A9vf%C3%A1ja%20-%20mezei%20szil%20k%C3%B3rokoz%C3%B3i.pdf
Dr. Tuba Katalin, dr. Kelemen Géza: A vénic szil fontosabb betegségei https://erdeszetilapok.oszk.hu/01895/pdf/EPA01192_erdeszeti_lapok_2023_11_492-496.pdf