A Szabolcs-kert – Csertető helyi jelentőségű természetvédelmi terület Pécs belterületén, közvetlenül a városközpont közelében helyezkedik el. Több mint 19 hektáros kiterjedésével a sűrűn beépített környezetben különösen értékes zöldfelületet alkot. A terület természetvédelmi kezelése a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakmai felügyelete mellett zajlik, hatósági szempontból a Baranya Vármegyei Kormányhivatal illetékességébe tartozik.
A védelem elsődleges célja a Lelovics-kertként ismert gyűjteményes kert megőrzése, amely Pécs-Szabolcs városrész legjelentősebb idős faállományát őrzi. Ezek a nagy termetű, több évtizedes fák nem ritkaságuk, hanem koruk, állományuk egysége és városképi szerepük miatt képviselnek kiemelkedő értéket. A kert nemcsak botanikai, hanem kultúrtörténeti szempontból is jelentős: a XX. század elején Lelovics bányamérnök kezdte kialakítani, utazásai során szerzett tapasztalatok alapján. Bár a terület az elmúlt évtizedekben részben elhanyagolttá vált, alapstruktúrája, idős fái és hangulata máig megőrződött.
A másik kiemelt természetvédelmi cél a kert felett emelkedő Csertető dombjának megőrzése. Ez a terület a Mecsekben viszonylag ritkának számító, savanyú miocén homok alapkőzeten alakult ki, ami sajátos talajviszonyokat és élőhelyeket eredményezett. A sekély termőrétegű, száraz lejtőkön savanyú száraz gyepek maradtak fenn, amelyek a környező erdős és beépített városi tájban különleges, mozaikos élőhelyet jelentenek.
A terület mikroklímája erősen tagolt. Míg a Csertető felső részei kifejezetten szárazak és eróziónak kitettek, addig a Lelovics-kert alsó részén egy jelentős vízhozamú forrás tör a felszínre. A Csertetői-forrás vize egy kis mesterséges tavat is táplál, amely tovább növeli a terület élőhelyi változatosságát. Ez a vízfelület és környezete több vízhez kötődő növény- és állatfaj számára biztosít élőhelyet.
Biológiai szempontból a terület kettőssége meghatározó. A gyűjteményes kertben honos fafajokból álló, idős faállomány található, mely alatt másodlagosan kialakult, erősen cserjésedő aljnövényzet fejlődött ki. A kert aljnövényszintje ugyan zavarást mutat, mégis számos erdei fajnak ad otthont, köztük védett növényeknek is. A látogatottság mérsékelt, a kert jelenlegi állapotában inkább természetközeli, kissé elvadult képet mutat.
Ezzel szemben a Csertető domboldalán a legnagyobb természetvédelmi kihívást a cserjésedés és az invazív fajok terjedése jelenti. A korábban legeltetéssel fenntartott gyepek használatának felhagyásával megindult a természetes szukcesszió, amelyet sajnos nagymértékben gyorsít a tájidegen akác. Az akác nemcsak az erdősödési folyamatokat torzítja el, hanem a gyepek fennmaradását is veszélyezteti, mivel folyamatos utánpótlást biztosít a cserjésedéshez. A terület egyes részein mesterséges fenyves és akácos erdők is kialakultak, amelyek természetvédelmi szempontból kedvezőtlenek, mivel nem illeszkednek a terület potenciális, savanyú cseres-tölgyes jellegéhez.
A természetvédelmi kezelés célja nem a terület „érintetlenné” tétele, hanem az értékes élőhelyek megőrzése és javítása. A Lelovics-kertben ez a parkjellegű, szakszerű kertészeti kezelés fenntartását jelenti, az idős fák védelmével és fokozatos utánpótlásával. A Csertetőn ezzel szemben a gyepek megmaradása a fő szempont: a cserjésedés lassítása, az invazív fajok visszaszorítása, valamint – lehetőség szerint – a legeltetéshez hasonló hatású kezelések alkalmazása.
A Szabolcs-kert – Csertető jelentősége túlmutat önmagán. Egy olyan városi környezetben, ahol a zöldfelületek töredezettek és gyakran alulértékeltek, ez a terület egyszerre szolgál természetvédelmi menedékként, városképi elemként és csendes közparkként. Megőrzése hozzájárul Pécs biológiai sokféleségének fenntartásához, valamint a városrész élhetőségéhez és identitásához.